Egyszer azt mondta nekem az egyik orvosom, hogy szerezzek másik hobbit, ne a betegségek gyűjtését. Erről fogok mesélni nektek ebben a bejegyzésben.
Ez egy őszinte bejegyzés lesz, ami az én utamat mutatja be, hogyan diagnosztizálták a betegségeimet és milyen utat kellett addig bejárnom. Nem célom az egészségügyről véleményt alkotni, de sajnos a tapasztalataim miatt biztosan lesz majd benne olyan rész, amiben akaratlanul is megteszem. Viszont ez csak az én tapasztalatom és nagyon tisztelem az egészségügyi dolgozókat, így biztos vagyok benne, hogy éppen én voltam rosszkor, rossz helyen.
Mesélni fogok a vizsgálatokról, a nehézségekről, arról, milyen nehéz néha diagnosztizálni egy-egy problémát. Miért? Mert ha valaki hasonló vagy akár más gondokkal is küzd, akkor tudja, hogy ne adja fel a nehézségek ellenére sem, mert nem biztos, hogy egy orvos után fog rájönni arra, hogy mi a probléma. Én azt vallom, hogy az egészség megér minden ráfordított időt és pénz összeget, de tudom, hogy sokan például nem engedhetitek meg maguknak a magánegészségügyet. Viszont ebben az esetben is azt javaslom, hogy menjenek más rendelőbe és ne hagyják annyiban! Most olvasd el az én történetem!
Pajzsmirigy alulműködés
Ez a betegség gyakorlatilag egész életemben velem volt, legalábbis én már így emlékszem rá. 11-12 éves voltam, amikor az akkor még duci kislányból hirtelen nagyon sokat lefogytam minden különösebb ok nélkül. Nyilván a szüleim is azt gondolták, hogy ez a korral jár és mivel nem látszottam betegnek, nem mentünk orvoshoz. Teszem hozzá teljesen jogosan, mert nem lettem kórosan sovány, hanem inkább normál kisgyerek formám lett. Viszont elkezdtem fulladni, nyelési nehézségeim lettek és nem tudtam aludni éjszaka, amitől mindig kialvatlan voltam az iskolában. Ez már adott egy kis okot az aggodalomra, így elmentünk első körben a háziorvoshoz. Ő csinált egy teljes vérképet, ami rendben volt, így Cataflamot írt fel, máig nem tudom, miért. A tüneteim nem enyhültek, így visszamentünk az orvoshoz, aki meggyanúsította a szüleimet, hogy engem bántalmaznak otthon, ettől pszichésen vagyok rosszul. Sírva mentem ki a rendelőből és mondtam, hogy ide nem jövök vissza, mert nem akarom, hogy valótlanságokat mondjanak anyukámra és apukámra. Ezért háziorvost váltottunk, aki a tinédzser koromra fogta ezeket a gondokat. A családban viszont már volt, akinek pajzsmirigy túlműködése volt, így anyukám egy magán orvoshoz vitt el, aki gyakorlatilag az ajtóban mondta, hogy nálam is ez a probléma, amikor meglátta a megduzzadt nyakam. Nyilván ezt vizsgálatokkal is alátámasztotta, de legalább már tudtuk, hogy mi a helyzet.
Hogyan lett ebből mégis egy életre szóló pajzsmirigy alulműködés? Már több, mint 5 éve szedtem a gyógyszert, aminek egyre durvább mellékhatásai voltak. Egy gimis lánynak, de még felnőttként sem a legjobb, ha a hosszú haja oldalt teljesen kihullik és kopasz lesz - és ez csak az egyik volt a sok közül. Ezért egy nagyobb endokrinológiai kivizsgálás során úgy döntöttek az orvosok, hogy radiojód/izotópjód kezelésnek vetnek alá. Az apró betűs részt persze elolvastuk, de ki gondolta volna, hogy nálam ez így lesz? Ugyanis ennél a kezelésnél előfordul, hogy átcsap az ellenkezőjébe, tehát alulműködésbe a betegség, amit aztán megpróbálnak kezelni. Nekem viszont végleg leállt a a pajzsmirigyem működése, tehát olyan, mintha kiműtötték volna. Ez egyébként néha nehéz most is, mert az alulműködés mást jelent, mint az, hogy nincs pajzsmirigyed, tehát nem termel semmit, ezért mindig egy hosszú magyarázattal kezdek az orvosi rendelőkben. Mert ez nekem visszafordíthatatlan, a szervem folyamatosan sorvad, 2 éve már kisebb volt, mint az eredeti méretének a fele. Így életem végéig mesterségesen kell pótolni a pajzsmirigy hormont a szervezetembe és ellenőrizni, hogy a megfelelő adagot szedem-e.
Hiperprolaktinémia
A fentiekből látszik, hogy elég gyakran járok orvoshoz és vérvételre, hogy biztosan minden rendben legyen. Így ha valami változik a szervezetemben, nem érzem jól magam, akkor bizony utánajárok. Így volt ez akkor is, amikor egy rákszűrésen a mellvizsgálat során felszisszentem és mondtam az orvosomnak, hogy hát nagyon régóta feszülnek a melleim és olyan érzékenyek, hogy még az is fáj, ha a póló hozzá ér. Sok barátnőm szerint az viszont áldás, hogy amikor ez van, olyankor kétszer nagyobb melltartó kell, de én bármikor elcserélném kis mellekre is, mert a fájdalom az sokszor csak gyógyszerrel kezelhető. Szóval akkor elmondtam az orvosomnak ezt a problémát és hogy van, amikor folyik belőle valami, pedig nem vagyok terhes, és elküldött egy prolaktin szint ellenőrzésre.
Ebből kiderült, hogy túl magas a prolaktin szintem, aminek utána kellett járni egy koponya MR-rel, hogy nem-e mikroadenóma, azaz az agyalapi mirigy jóindulatú daganata okozza? Szerencsére nem, de akkor jött a kérdés, hogy mi lehet a baj? A nőgyógyászom addig is, amíg ezt kiderítjük, felírt egy olyan gyógyszert, amihez 3 hónap kellett hogy hozzá szokjak, annyira erős. Szóval felváltva jártam az endokrinológushoz és a nődokihoz, és akkor kerestem egy szakembert, aki komplexen kezeli ezt a két betegséget, mert a két orvos között lavírozva folyamatosan ellentmondásokba botlottam. Sajnos a pontos okot a mai napig nem tudják, a gyógyszert azt szednem kell, 1 évre tudtam leállni vele, a tüneteim, hát azok megmaradtak sajnos, de bízom benne, hogy idővel ez is rendeződik.
Inzulinrezisztencia (IR)
Ez a betegség talán már 3 éve van velem, de igazából hivatalosan tavaly mondták ki, hogy ez áll a háttérben. Ugyanis hiába mondtam az endokrinológusoknak, hogy szedem a fenti két gondra a gyógyszert, de a tüneteim alapján valami nagyon nincsen rendben, valahogy senki nem foglalkozott vele. Elmentem így magamtól egy cukorterhelésre, hogy megnézzem, van-e probléma. Elvittem az eredményt 3 orvoshoz, ahol egy azt mondta, ezzel nincsen gond, a többi kettő pedig azt, hogy kezdődő IR, de ezzel nem kell foglalkozni, majd jobb lesz. Aztán akkor egy P4-es citológia miatt felfüggesztettem az ezzel kapcsolatos kivizsgálásokat, mert máshova koncentráltam.
De tavaly újra elkezdtem utána járni, hogy mi lehet a baj, újra elmentem cukorterhelésre, felkerestem egy másik orvost, elmondtam a tüneteimet, csinált még néhány vizsgálatot és mindezek alapján megállapította, hogy inzulinrezisztenciám van.
Policisztás ovárium szindróma (PCOS)
Aztán mivel az IR-en kívül mást is vizsgált az orvos a hormonális betegségeim és a tüneteim miatt, így rájött, hogy nem csupán ez áll a háttérben, hanem a PCOS is. Ezért kaptam még egy dolgot, amivel most már lehet foglalkozni. Nem tudom, hogy vigasznak szánta-e, de azzal próbált nyugtatni, hogy ez a kettő sokszor együtt jár. Hát köszönöm, engem ez annyira nem dob fel, de persze akkor lépjünk a gyógyulás útjára, főleg, ha valaha szeretnék még teherbe esni. Így dietetikussal konzultálva megalkottuk az étrendem, amiről más meséltem nektek ebben a bejegyzésben, feltankoltam mindenféle új gyógyszerekkel és étrend kiegészítőkkel, és megkezdtük a kezelést, ami miatt 3-6 havonta randizhatok az orvosommal.
Endometriózis és adenomiózis
Na és ez volt az a pont, amikor új hobbit javasolt az orvos. Nyilván én is szívesen gyűjtenék szalvétát vagy makraméznék, tehát ezt nem én akartam magamnak, jött az magától is. Szóval kb. 1 éve vettem észre, hogy menstruáció alatt sokkal erősebbek a fájdalmaim. Korábban még büszke is voltam rá, hogy én soha nem érzem meg, amikor azok a bizonyos napok vannak, nekem meg sem kottyan. És ez megváltozott, erős gyógyszerekkel is volt, hogy csak feküdni tudtam. Gondoltam a hormonok fel vannak borulva benne, tehát biztosan ezek okozzák. Aztán a fájdalom elkezdett kitolódni. Már nem csak akkor éreztem, amikor menstruáltam, hanem gyakorlatilag egész hónapban, csak az erőssége változott. Ezért amikor rákszűrésre visszamentem, akkor megkérdeztem az orvosom. A válasz nyilván az volt, hogy biztosan egy gyulladás, így kaptam rá antibiotikumos kúpot. De nem múlt el, így vissza mentem és mondta, hogy makacs ez a gyulladás, ha még mindig fáj, kapok még egy kúrát, egyébként meg biztosan a peteérést érzem és egy mentsruációs fájdalom nem olyan vészes, ne foglalkozzak ezzel ennyit!
Szintre hétről hétre erősödött a fájdalom, így elmentem egy specialistához, aki körülbelül 5 percet foglalkozott velem, azt mondta ultrahanggal minden rendben, de a tünetek alapján ez endometriózis, így ha foglalok időpontot, akkor a magánklinikán meg tud műteni még a hónapban. Na mondom, ha semmi egyéb tájékoztatás nincsen, akkor azért keresek valaki mást is, hogy megnézzen. Így jutottam el a jelenlegi orvosomhoz, aki alaposan kivizsgált és endometriózist és adenomiózist állapított meg, valamint egy csokoládécisztát is talált a jobb petefészkemen. Itt tartunk most. Műteni kell, de erről talán majd mesélek egy külön bejegyzésben.
Szóval ez volnék én. Tele testi tünetekkel és betegségekkel, aminek a lelki oldaláról tervezek bejegyzést írni, mert az sem egy egyszerű dolog. Mint ahogy az sem, hogyan fordulnak hozzád a barátok és a család, mivel kívülről nem látszik, hogy beteg vagy, hacsak nem az, hogy sajnos felszedtél egy pár kilót.
